#Könyvkritika 1.

Sziasztok Drága Olvasók!

Úgy döntöttem, hogy újraindítom ezt a blogom, és ennek örömére az első bejegyzésem egy könyvről fog szólni, amelyet még nyáron olvastam. Természetesen mindenféle témában fogok írni. Ha van kedvetek írjatok egy levelet nekem, amiben elmondjátok, hogy mit szeretnétek látni, mik azok a témák, amelyek közel állnak a szívetekhez. Ezt megtehetitek kommentben, chaten vagy a szasza9934@gmail.com email címen is.

Az első könyv pedig nem más, mint Anna Todd - After (Miután) című irománya.

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte, de MIUTÁN találkoztak az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.

Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.

Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.

Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.

Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?

Talán azért, mert ez szerelem?

Az első perctől kezdve roppant kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lesz egy ilyen történetet olvasni, hiszen sokan tudják, hogy One Direction fanfictionból indult ki az egész. Megmondom őszintén, hogy én sohasem olvastam a blogot. Nem tudom miért, igazából mire neki kezdtem volna vagy sok dolgom volt egy perc szabadidő nélkül vagy mindig jött egy újabb sztori és ez valahogy kifelejtődött. Végül nyáron láttam, hogy kiadták könyvben, és hogy néhányan már meg is vették, illetve elolvasták. Mindenki áradozott róla, - persze akiket én láttam, biztosan vannak olyanok, akik negatív véleményt alkottak - hogy milyen jó, és hogy ezt el kell olvasni az összes embernek, így hát én is rászántam magam és megrendeltem az interneten. Pár nap múlva értesítettek, hogy átvehetem a könyveket - mert nem csak ezt vettem meg - és este már olvashattam is. Emlékszem, hogy hatalmas boldogsággal és kíváncsisággal téptem le a csomagolóanyagot róla, hogy minél előbb fellapozhassam az első oldalakat.

A névváltoztatásokkal együtt úgy éreztem, hogy sokkal jobban el tudtam vonatkoztatni a valóvilágtól vagyis külsőre ugyanúgy képzeltem el a szereplőket, mint ugye amilyenek a való életben viszont a személyiségük nem keveredett, ezért nem is alakultak ki bennem ellentétek ezekkel kapcsolatban. Hardin, Logan, Nate és Zed a tipikus rossz fiúk. Csajok, pia, buli ezek jellemzik a napjaikat. Tessa és Landon pedig a teljes ellentétük. Jól tanulnak, nem járnak el bulizni és előre megtervezett jövőképpel rendelkeznek. A két főszereplőn kívül valószínűleg Landon nevét írnám a kedvencekhez, hiszen ki ne fogadna el egy ilyen jó barátot. Meghallgat, segít, amiben csak tud és nem mellesleg még jól is néz ki, szóval abszolút a favoritok között van.

Nos mivel nagyjából elmondtam a véleményem a szereplőkről, jöhet a történet. Szerintem egy nagyon jó sztori, tipikus rosszfiú - jó lánykapcsolata, ami egyben érdekes, mégis elég romantikus egy ilyen típusú olvasónak, szóval én imádtam olvasni. Rendkívül részletes leírásokat kaptunk mindenről (tényleg mindenről, meg is lepődtem rajta, mondjuk ez volt az első igazi könyv, ami a 19-21 éves korosztályból való, úgy hogy mit vártam), ezáltal mi is könnyen a könyv részeseivé válhattunk. Voltak részek, amik kissé viccesebbre sikeredtek, voltak, amiken leginkább sírhatnékom támadt, és néha még az is megfordult a fejemben, hogy összecsapom a könyvem és nekihajítom a szekrénynek. Persze nem azért, mert annyira szörnyű volt, hanem egyszerűen nem tetszett az, ahogy Hardin viselkedett - ilyenkor legszívesebben felképeltem volna, hogy észhez térjen -, vagy tudtam, hogy az adott szituációból valószínűleg mi fog kisülni. Szóval elég sűrű érzelmi hullámon vagyok túl. Aztán mire minden elcsendesült, mindenki boldog volt, olyan fordulatot vett a történet, hogy majdnem lerágtam mind a 10 körmömet. Gondoltam, hogy lesz valami, ami elég nagy befolyást fog gyakorolni a kapcsolatukra, hiszen voltak előjelek, de őszintén meg mondom hogy eléggé meglepődtem, amikor az utolsó fejezeteket olvastam. Na és hol hagyta abba drága írónőnk a történetet, hát persze, hogy ott, ami után, alig bírok megülni a seggemen a megjelenésig, de ez  a lényege a sorozatoknak nem?

Néhány szó erejéig a kinézetet is értékelném. Összességében nekem nagyon tetszik - alapból szeretem a lila színt - egyszerű, mégis mutatós, viszont a könyv minősége nem a legjobb, mármint ez az egyetlen egy kötet van darabokban, pedig csak egyszer lapoztam végig és nagyon vigyáztam rá. Szerencsémre megtudtam, hogy nem én  vagyok az egyedüli akinek szétesett, úgyhogy nem stresszeltem rajta annyit, és mivel ez nem Anna hibája nem is kerítettem neki nagy feneket.

Oldalak száma: 498 oldal

Kötés: Karton

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás éve: 2015

Kérdéseim:

Tetszett a könyv?

Ha igen miért, ha nem miért?

Kedvenc karakteretek?

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a bejegyzés. Örömmel fogadom, ha valaki válaszol erre a 3 aprócska kérdésre. 

Ölel titeket: Szandra

Kritika 2.

Hármas Élet

Fejléc: Nekem tetszik. Hiába az egész kék, ha jól mutat és minden látszik rajta. A képek teljesen kivehetőek és a cím se olvad bele. Nem tudom, hogy te csináltad vagy valaki más, de az biztos, hogy van tehetsége a szerkesztéshez.
5/5

Kinézet: A kinézettel nincs semmi bajom minden szín passzol egymáshoz. Amibe egy nagyon aprót beletudnék kötni az a modulok sorrendje az oldalsávban. Szerintem a blogarchívumot rakd felülre, utána a feliratkozókat és a chat-et, majd az összes többit. Még  egy dolog, rakhatnál ki több modult, mint például: képet a szereplőkről, saját bloglistát vagy egy rövid kis bevezetőt a történetről, hogy ne legyen ennyire egyszerű, viszont a menüsort értékelem és jó ötletnek találom.
3,5/5

Összhang: Mindent egybevetve nagyon szép a blogod külseje. A betűk színe, típusa és mérete is megfelelő és tökéletesen illik az egészhez.
5/5

Történet: Érdekes eredeti és nagyon tetszik. Ezekkel a szavakkal tudnám illetni a sztoridat. A címből nem gondoltam volna, hogy egy ilyen történetet írsz.Engem nagyon megfogott azzal, hogy hármas ikrekről szól, és hogy az iskolai- és magánéletük nem sablonos, mindig történik benne valami.
5/5

Helyesírás: Igazából helyesírási hibáid annyira nincsenek, de 'hogy'-gyal kezdődő mondatokat inkább hanyagold. Próbáld meg úgy leírni, hogy egy összefüggő mondat legyen vagy két különálló, de ne kezdődjön kötőszavakkal. Aztán ritkán egy hosszú mondatot több részre bontasz így az egyből 2-3 apróbb. Ez tényleg ritkán fordul elő, de erre is nagyon kell, hogy figyelj.
4/5

Fogalmazás: Egyszerű, de mégis jó.Mindent kifejtesz mindent, leírod a kisebb részleteket is. Én személy szerint nem nagyon szeretem ezt az igeidőt, de így az írásoddal olvasva nem is olyan rossz. A fejezetek elég hosszúak, ami nagyon jó főleg az olvasók számára.
5/5

27,5/30

Remélem tudtam segíteni neked.

Szandra

#Kritika 1.

All the small things

Fejléc: Ugye nincs fejléced, ami elég nagy hiba, bár nem tudom, hogy lehet-e blogger-es oldalakra kirakni. Ha lehet mindenképpen szerezz be egyet, mert így nem olyan jó és szerintem a fejléc egy meghatározó eleme a blogoknak. 

0/5

Kinézet: Igazából a lila jó lenne háttérnek, de a laptop, telefon stb. képe elrontja. Úgy gondolom nem rózsaszínnek kellene lennie a szövegnek a jobb oldalon. Aztán több modult rakhatnál ki, mert így elég üres. Az a baj, hogy nem ismerem ezt a fajta blogokat és nem tudom, hogy lehet-e chat-et vagy legalább beállítani azt, hogy az olvasóid tudjanak kommentelni egy-egy fejezet alá.

1/5

Összhatás: Nem néz ki rosszul a blogod, de a fejléc nagyon kellene és egy normális háttér is. A fejezetek is elég hosszúak, bár én nem raktam volna bele a 2. részbe a telefonos képet, de tudod. Annyit mondhatok, hogy azért van még mit javítani rajta.

2/5

Történet: Nekem tetszik. Egyedi, nem sablonos - legalábbis én még nem olvastam hasonlót - és meg van benne majdnem minden, ami kell. Én érdekesnek találom, bár még nagyon az elején vagy így teljesen nem vagyok biztos a döntésemben.

4/5

Helyesírás: Nem akarlak megbántani, de rossz. Az első, amit észrevettem, hogy a vesszőket néha rossz helyre rakod és nem hagysz térközt. (Például: azt,hogy) Ezt feltétlenül javítsd ki. Aztán néha vannak elütéseid, ami annyit jelent, hogy lehet egyel több betűt gépeltél be a kelleténél. Azt is észrevettem, hogy pontot raksz egy olyan helyre, ahova vessző kellene plusz, ha pontot is raksz legalább kezd nagy betűvel azt a mondatot. Javaslom, hogy több könyvet olvass, mert ezzel is lehet fejleszteni a tudásodat.

2/5

Fogalmazás: Nos a fogalmazásod egyáltalán nem jó. Kicsit úgy érzem, hogy néhol összecsapod és ezzel az egész fejezetnek más hatása lesz az olvasók számára. Kezdeném azzal, hogy nagyon sok a párbeszéd, ami valamikor teljesen felesleges és kevés a leíró rész. Nem kell mindent párbeszédbe foglalnod elég, ha leírod, hogy mi történt. Aztán a cselekményeket jobban kifejthetnéd, mert annyi nem elég, hogy 

"elmentünk futni, aztán meguntuk/kifáradtunk és hazamentünk". Ezt egy kicsit bővebben is leírhatnád és tudom, hogy furcsa, amit mondtam, de ha egy kicsit többet gondolkozol ezen a részen elkap az ihlet és sokkal több mindent letudsz írni. Az érzelmeket is jobban kifejthetnéd és azt ajánlom, hogyha átváltasz egy-egy szemszögből a másikba, ne csak 2-3 soros legyen, hanem 2-3 bekezdéses. Néhol zavaros az egész ezért jobb, ha leírsz nagyon sok részletet. Elég sokszor van szóismétlésed is, amin nagyon gyorsan javítani kéne. Ha magadtól nem tudsz akkor javaslom a szinonima szótárat. Még egy fontos, hogyha letelik valamennyi idő, azt nem kell külön felírnod, hanem azt is beletudod szőni a szövegbe. Utoljára hagytam azt, hogy rövid mondatokat írsz vagy egy összefüggőt kettéválasztasz. Remélem észrevehető a különbség.

Például:

"Anyáék belefáradtak ebbe. Így nekem meg Dave-nek kellett vigyázni Rebeccára. Én pedig úgy döntöttem elmegyek Stephanie-kal inni valamit."

Ezt én így írnám:

Anyáék belefáradtak ebbe, így nekem és Dave-nek kellett vigyázni Rebeccára, majd úgy döntöttem elmegyek meginni valamit Stephanie-kal.

1/5

10/30

Remélem tudtam segíteni. Ha bármi kérdésed lenne nyugodtan írj az e-mail címemre..

Szandra 

#Novella 2.

Csak minden a megszokott kerékvágásban ment. Megszülettem, éltem és meghaltam, de nem gondoltam, hogy van élet a halál után. Eddig számomra ismeretlen volt ez a világ, ám most a mindennapjaim egy része. Nem akartam, hogy idő előtt itt legyek, de a sors ezt szánta nekem és immáron két hete itt tengetem a napjaim az angyalok földjén,  a mennyben.  Már megbékéltem ezzel a gondolattal mégis fáj, hogy nincsenek velem a szeretteim, hogy látom - mert itt mindent látni - mennyire szenvednek pedig, ha tudnák milyen gyönyörű és biztonságos helyen vagyok. Mindennap figyelem őket, hogy mit csinálnak és mondanak, hova mennek vagy kikkel találkoznak. Néha ott szoktam lenni mellettük és vigyázni rájuk, hogy semmi baj ne történjen velük. Kár, hogy nem látnak pedig annyi mindent mondanék nekik. Sajnos én csak úgymond egy szellem vagyok akinek csak a jelenlétét lehet érezni olykor-olykor egy suhanásnál.

A mai napon kell találkoznom a főangyallal. Egyenlőre nem tudom miért, de remélem nem valami szörnyűséget akar velem közölni. Lassan sétáltam a nagy terem felé és gondolkodtam az elkövetkezendő életemen. Az ajtó előtt megálltam és halkan bekopogtam. Egy hang jelezte, hogy bemehetek, így megnyomtam a hatalmas falapot és bementem. Egy nagy szoba volt a túloldalon egy íróasztallal és mögötte gurulós székben ült a 'főnök' . Két kipárnázott fotelre hasonlító tárgyal az innenső oldalon. Olyan érzés fogott el mintha állásinterjún lettem volna. Gyorsan helyet foglaltam a jobb oldalon, kereszteztem a lábaimat és érdeklődően pillantottam a névtábla alapján Mr. Brown-ra.

- Jó napot! Philip Brown vagyok ennek a világnak a vezetője.

- Örvendek Alexandra Glades!

- Akkor térjünk is a tárgya. Azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük az elkövetkezendő időben a munkádat és mivel nem régóta vagy itt ismertetem a szabályokat. Először is két lehetőséged van az elfoglaltságoddal kapcsolatosan. Az egyik egy ilyen védő angyali poszt, amiben többet láthatod a szeretteidet és segíthetsz nekik, viszont van némi kockázat is. A másik pedig egy 'irodai' munka, ahol neked kellene különböző dolgokat lejegyzetelni és kiosztani a feladatokat, bár ez egy kicsit unalmasabb, monotonabb, mégis nagyobb az esély arra, hogy nem halsz meg végleg.

- Elég biztató kilátások. Pontosan mit takar az elsőnél az a kockázat? - kérdeztem kíváncsiskodva.

- Valószínűleg lesznek ellenségeid, akik a gonosz oldalon állnak. Ők felelnek azért, hogy bárkivel a halandók közül valamilyen szörnyű baleset történhet. Persze kapsz egy különleges erőt, amelyet egy nyakláncban rejtünk el, de ennek hatalmas az ereje. Ezt csak Te tudod, majd irányítani, de ha elveszted óriási büntetéssel kell számolnod, amit nem garantálom,hogy megköszönsz. - összerezzentem egy kicsit a hirtelen magas és erélyes hanglejtéstől, de nem mutattam ki a félelmemet, inkább határozottan bólintottam, hogy mindent megértettem. - Szóval akkor melyiket választod?

- Öhm.. Én.. A.. A.. Védő angyali 'állást' szeretném. - találtam meg a végére a hangom. Fogalmam sincs miért választottam a sokkal veszélyesebb feladatot, bár lehet, hogy csak a családom mellett akartam lenni, legalábbis lélekben biztos. Még mondott pár tanácsot és a szabályokat is felsorolta, majd utamra engedett.

Három napja voltam Mr. Brown-nál és ma kezdtem el a munkámat. Elég nyugodtnak tűnt minden a délelőtt folyamán, így körbevezettem magam a hatalmas központban. Néhány emelet volt csak, de mindegyik emberekkel vagyis angyalokkal volt tele. Felfedeztem majdnem minden kicsi zeg-zúgot, amikor megszólalt a hangosbemondó az én nevemet mondva. Azonnal visszarohantam a helyemre és a már elpróbált módon hagytam el a mennyet. Csak szálltam az égen néha a kisebb szellő belekapott a hajamba, de nem érdekelt, mert úgy éreztem magam, mint még soha. Egyre közelebb értem a célpontomhoz, így kicsit lassabbra véve az iramot a földön landoltam. Már messziről láttam, hogy mi fog történni, ha Én nem leszek ott pár másodpercen belül,ám valaki már megelőzött. Egy fekete ruhás leginkább valamilyen nindzsára hasonlító fazon settenkedett a fa körül, amelyen a kishúgom volt. Tudtam, hogy Ő az a gonosz lesz, akiről már annyit hallottam és akit le kellene győznöm a kislány épsége érdekében. Minden bátorságomat összeszedve megfogtam a nyakláncomat, hiszen még nem voltam annyira biztos a testi tudásomban, hogy azt használjam  és lehunytam a szemeimet ezzel átadva  magam a különleges energiáknak. Néma csend van, majd megpillantom a földön fekve a sötét ruhást, aki egyszerűen eltűnt, elnyelte a föld. Ez a képsorozat kicsit sokkolt, de nem lepődök már meg semmin. Újra a fa felé néztem és egyből kapcsoltam, mert nem sokon múlott volna, hogy leessen róla az én szeretett hugicám. Még néztem néhány percig, ahogy meglepődve tekintett körbe, majd újra játszani kezdett, majd visszatértem a mennybe.

*** Pár évvel később***

- Vigyázz!! A hátad mögött. - kiáltottam Katy után, akit nem rég ismertem meg. Hozzám képest még új volt itt, mégis nagyon ügyesen csinál mindent. Egy gyors mozdulattal megölte a fekete ruhást, majd biccentett egyet nekem köszönetképpen.

Már elég régóta tart ez a háború és nem tudjuk mikor lesz vége. Most jött el annak az ideje, hogy az ellentétes oldalak végleg összecsapjanak. Annyi biztos, hogy elég régóta tart és elég sok embert vesztettünk el.

A minden napos harc, gyakorlás és bujkálás nagyon sokunkat lefárasztott. Mi a legjobbat hozzuk, de már nem tudjuk ez sokáig bírni. Bár annyi előnyünk van, hogy az ellenség is igen fogytán van a tartalék emberekből, így könnyebb őket legyőzni. Majd leragadtak a szemeim, de minden erőmet beleadva végeztem ki a gonosz oldalon álló személyt. Aztán megtudtam, hogyha a főnöküket megöljük az alattvalók is eltűnnek a Föld felszínéről, éppen ezért azon vagyok, hogy eljussak a búvóhelyére. Ha az információim nem csalnak akkor nincs is olyan messze a táborunktól. Útnak indultam néhány társammal és meg sem álltunk a nagy épületig. Talán ez volt a legmagasabb ház itt a városba. A közel harminc emelet és a szobák közti keresgélés nem állított meg a célunk eléréséhez. Épp a liftben nyomogattuk a gombokat mikor észrevettük, hogy nincsen a huszonhatodik emeletnek megfelelő billentyű. Addig tapogatóztunk a falakon míg rá nem leltünk a tényleg nagyon apró kis kallantyúra, amely kinyitott egy ablakot, az általunk keresett emelet kapcsolójával. Ahogy rátettem az ujjam szélsebesen kezdtünk a lifttel felfelé menni. A súlyunk pehely könnyű lett, a súlytalanság varázsa teljesen befedte az elménket míg le nem fékezett a tükrös kabin. Kiléptünk belőle, majd körbenéztünk a teremben, ahova megérkeztünk. Lélegzet elállító és rémisztő volt egyszerre. Mindenhol gyönyörű festmények és bútorok voltak, középen pedig egy trónszerű szék a világ legjobban utált személyével. Farkasszemet néztünk vele, majd megindultunk egyszerre. Minden ütésünket vagy rúgásunkat kivédte és mintha erősebb lett volna ezektől a mozdulatoktól. Addig próbálkoztunk míg a kimerüléstől majdnem összeestünk. Ekkor támadt egy remek ötletem. 

- Emberek! Nyakláncokat elő! - kiáltottam torkom szakadtából. Ebben a percben előkerültek a lógós ékszerek, majd mindenki megmarkolta, ahogy eddig szokta, csak hogy most nem egy erő, hanem mindnyájunk ereje egyesült és ezzel az energialökettel leterítettük a gonoszt. Nagyon örültünk a sikerünknek, hiszen ez azt jelentette, hogy mindenki aki él megmenekült a végleges haláltól. 

Épp lefekvéshez készülődtem, hiszen nekünk is kell egy kiadós alvás ezek után a harcok után. Becsoszogtam a szobámba és az ágyam előtt levettem a mintás mamuszom. Felmásztam az alvóhelyemre és nyakig betakaróztam a puha paplannal. A fejem belesüppedt a párnák tengerében és az álom is éppen elakart rabolni, amikor kinyílt az ablak és egy fehér galamb repült be rajta. A lábához volt erősítve valami, így gondoltam megnézem mi az. Leszedtem a kis papír fecnit és kinyitottam. Ez állt benne:

A GONOSZ SOSEM ALSZIK.

A meglepettségtől még egy kicsit nyitva tudtam tartani a szememet és három szót lehelt magam elé a levegő:

- Azt hittem megöltük.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Miért pont ezt a témát választottad a blogodnak?

Mert nem akartam egy újabb sablonsztoris történetet írni, hiszen azért elég sok idő kell ahhoz, hogy kitaláljunk egy teljesen egyedi szinte tökéletes irományhoz.

Mi fogott meg téged a blogger.com-ban?

Nekem könnyen kezelhető és szinte minden megvan, ahhoz amit szeretnék csinálni egy bloggal kapcsolatban.

Egy 10-es skálán mennyire szeretsz blogot írni?

9, mert imádok írni és az olvasóimat is imádom, de egy részt nagyon nehéz úgy összehozni, hogy felvállalható legyen.

Általában milyen fejléceket készítesz?

Mindenfélét szoktam, de inkább a png-s fejlécek állnak közel hozzám.

Írj 11 dolgot magadról-bloghoz kapcsolódóan a nagy részét!

1. Van néhány olyan dolog, amit nem tudok megcsinálni/szerkeszteni.
2. Bárkiről szívesen írok, szerkesztek bármit.
3. Ez az első ilyen fajta önálló blogom.
4. Írni jobban tudok.
5. Nagy részben csak blogokat olvasok.
6. A másik ilyesmi blogom a barátnőmmel csinálom.
7. Nagy részt csak kritikákat írok esetleg egy-két rendezett kép csinálok oda.
8. Először nagyon béna voltam a szerkesztő programomhoz.
9. Szeretnék, majd egy másik blogot is kezdeni, ahol egy kerek egész történetet írhatok.
10. Persze, ha befejeztem a mostanit.
11. Fogalmam sincs mit írjak még.

Hogyan fogadod az sértő (offenzív) kritikákat? 

Örülök is meg nem is. Értékelem, hogy megmondják őszintén mit gondolnak a blogomról, de nem kell bunkónak lenni. Igazából csak ezzel van bajom, hogy olyan hangszínen írják le, hogy az tényleg sértő.

Love, Szandra

#Díj 1.

Nagyon szépen köszönöm a blog első díját H.Elie-nek..

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj a 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. Szeretem az állatokat.
2. Nagyon kevés könyv fogja meg az érdeklődési körömet.
3. Nem szeretem az olyan embereket, akik bunkók és önteltek.
4. Van egy másik Liam-es blogom is. (Dream Come True)
5. Egy átlagos lány vagyok hatalmas álmokkal.
6. Imádok blogolni.
7. Mindenféle zenéket szeretek, de a pop kategória áll hozzám a legközelebb.
8. Van egy tesóm.
9. Volt két teknősöm.
10. Nem tudom, hogy mit írjak.
11. Nem értem miért írtam le az előzőt.

Kérdések:

1. Milyen fajta blogokat szeretsz igazán? Mindegy a lényeg az legyen, hogy a kinézet és az írás is ugyanolyan jó legyen.
2. Mi alapján ítéled meg mások blogját? Mint ahogy az előbb is említettem a kinézet és az írás is nagyon fontos.
3. Ha offenzív (nem építő) kritikát kapsz felkapod a vizet, vagy vissza sem írsz az illetőnek? Néha igen, mert olvasom a kommenteket is és így a kritiával összehasonlítva nagyon eltér a kettő és nem tudom kinek higgyek. Igen vissza szoktam írni, mert persze senkinek se lehet tökéletes blogja és mindig van valamin javítani.
4. Miért kezdtél el blogozni? Egyrészt, mert volt egy ötletem, amit már elég régóta megakartam valósítani, másrészt szeretek írni.
5. Mik a terveid a jövőre? Befejezni a Liam-es blogom és egy újat kezdeni.
6. Van valami furcsa dolog a környezetedben? Azt hiszem nincs.
7. Milyen természetű vagy? Átlagos.
8. Tudsz szerkeszteni? Egy picikét.
9. Melyik a kedvenc blogod? A Dark és a Live For Today
10. Hány történetet írsz jelenleg? 1
11. Van már kiadott könyved? Nincs sajnos.

Kérdéseim:

1. Kedvenc könyv?
2. Kedvenc zene?
3. Vélemény a The Wanted-ról?
4. Miért kezdtél el írni?
5. Mi inspirál egy-egy rész megírásához?
6. Mi van tőled balra?
7. Bántanak a számodra rossz kritikák?
8. Kedvenc blog?
9. Milyen nyelven beszélsz?
10. Szereted a ByTheWay-t?
11. Nem tudok több kérdést. Te tudsz valamit?

Blogok:

Live For Today

Fictional War Stories *-*

ByTheWay avagy a magyar One Direction??

A magyar X-Faktor utolsó szériájában nagy sikere lett a ByTheWay nevű fiúbandának, akiket néhány ember az itthoni One Direction-nak emleget.
Név szerint Szikszai Péter, Patocska Olivér, Vavra Bence és Ya Ou Feng igen sok mindenben hasonlít a brit együttesre, amit Liam Payne, Harry Styles, Zayn Malik, Niall Horan és Louis Tomlinson alkot. Pontokba szedtem néhány különbséget és hasonlóságot .
Hasonlóságok:

1. A legalapvetőbb, hogy fiúkból áll mindegyik. Igaz a BTW-ben csak 4-en vannak, de a lényegen nem változtat. 
2. Az X-Faktornak köszönhetik a karrierjüket és hiába, hogy nem nyertek már is sikeresebbek egyes győztes csapatoknál, illetve énekeseknél. 
3. Van egy szőke a tagok között, akik mind külsőre mind szokásokban egy picit hasonlítanak egymásra.
4. Nagyjából az életkoruk is megegyezik.
5. Mivel fiatalok és energikusak lányok ezrei és fiúk is kedvelik mindkettő.

Különbségek:

1. A származásuk lényegesen különbözik.
2. Míg a ByTheWay-ért Magyarországon esetleg a környező országokban élők rajonganak, A 1D világszerte ismert és szinte nincs olyan állam, amelyik nem lenne tudatában annak, hogy mi is az a One Direction.
3. A BTW már eleve csapatban jelentkezett a tavalyi X-Faktor így könnyebb volt együtt dolgozniuk.

Egyéb megjegyzéseim:

• Mindegyik együttesnek vannak fanatikus rajongóik, akik nem látnak határt, de ő nekik nincsen annyi eszük, mint egy normális fan-nak. 1 példa az ilyenre:

Alulról a 3. komment, ami nevetséges, hiszen jó, ha egyáltalán tudják mi az a Magyarország. Ezek alapján valószínűleg Zayn koppintja Olit. Ez teljes mértékben nevetséges. Nekem is vannak olyan ruháim, amik régóta meg vannak és láttam olyan embereket akiknek ugyanolyan van, így valószínűleg biztos, hogy engem vagy én őket másolom az öltözködési stílusuk miatt, mert ez nem lehet véletlen egybeesés. Egyáltalán nem.

(Remélem néhol érezhető volt az irónia.)

• Teljesen normális, ha mindegyik bandát ugyanannyira szereted, hiszen én is Wayer és Directioner vagyok egyben, de azért meg vannak a határok.
• Nem tudom elfogadni azokat az embereket, akik ok nélkül utálkoznak, de nem izgat, mert tudom mi az igazság tudom, hogy egyszer megunják vagy csak nem foglalkoznak velük. 
• Tényleg több a hasonlóság vagy legalábbis szerintem, de az még nem azt jelenti, hogy ők egyformák. Mindegyik bandának meg van a saját rajongó tábora, stílusa és egyéb tulajdonsága, amit illene nem összekeverni.

Ezek alapján persze nem ítélem el azokat, akik a magyar 1D-ként ismeri vagy terjeszti őket, de nem is értek vele egyet.

A ByTheWay az ByTheWay, a One Direction pedig One Direction.

#Kérdezz-felelek

 ~Miért jelentkeztél ebbe a versenybe?
Igazából ki szerettem volna próbálni magam, hogy mennyire vagyok jó az írásban és a szerkesztésben is egyaránt. Plusz nagyon felkeltette az érdeklődésemet ez a verseny.

~Melyiket választanád, design vagy írás?
A szívem inkább az írás fele húz, hiszen abban szerintem egy picivel ügyesebb vagyok.

 ~Mennyire értesz a html kódokhoz 10-es skálán?
Sajnos most még egyáltalán nem értek hozzá, de ha valaki elmondaná, illetve elmagyarázná lehet megtudnám csinálni.


  ~Jelentkeznél még egyszer a versenyre?
Szívesen jelentkeznék, mert nagyon jó és izgalmas minden egyes fordulója/feladata.


  ~Milyen tippet tudsz adni a beképzelt, nagyszájú bloggereknek/bloggerináknak?
Én azt javasolnám, hogy fogják vissza magukat főleg akkor, ha az Ő munkájuk se a legjobb és így dirigálnak másoknak. Meg lehet mondani szépen is a véleményünket nem kell egyből bunkónak lenni. Viszont, ha más meg tényleg elmondja kedvesen, hogy nem jó a blogja, akkor javítani kéne rajta nem pedig beszólni. Szerintem jobb lenne, ha visszafognák magukat az ilyenek, mert mindenkinek vannak hibái és senki sem tökéletes, ahogy Ők sem.